Ha kimondom azt a szót (ez esetben leírom ti meg olvassátok), hogy „karácsony” mindenkinek a szeretet ünnepe a család és a nagy herce-hurca jut az eszébe.

Kétféle ember létezik: van aki nem annyira szereti ( és ezt sok embertől hallottam de valamelyest megértem) mert mindenkinek eldönteni hogy mit veszel majd futkosni utána, sütni-főzni, takarítani meg mindennek tökéletesnek kell lennie mint a filmekben. Pedig nem. Sőt ha olyan lenne mint a filmekben valószínűleg egy idő után unalmas lenne. Általában ha a saját családomból indulok ki szinte minden karácsonykor valami elromlik vagy valakivel valami történik. Igaz engem is idegesít az hogy már november közepén minden boltba ahová bemegyek talpig mindenhol égők vannak felrakva, meg karácsonyi zene… Van viszont a másik véglet, azok az emberek akik imádják a karácsonyt, a nagy sürgés-forgást az ajándékválasztást, a mézeskalács sütést, a fát kiválasztani majd hazahozni (mi minden évben szenvedünk vele hogy hogyan tuszkoljuk be a kocsiba), vagy csak egyszerűen meginni egy jó forralt bort.

Nálunk ez az egész "karácsonymizéria" úgy kezdődik, amint megjelennek november közepe tájt a boltok kirakatában az égősorok, a karácsonyi zene stb.. anyukám akkor elkezdi tervezni (majd karácsonyig 3x átvariálni) a menüsort. Nyilván a végleges, hogy mit süssünk, főzzünk köze sincs az első variációhoz mert általában az utolsó napokban dől el. De nem baj én ezt nagyon szeretem. Aztán december elején kiválasztjuk a fát ismerősöktől mielőtt még kivágják. Mindig ilyen jó 2m-es fát választunk amit persze mikor hozzuk haza olyan mintha egy kirakós lenne. Betuszkoljuk szegényt a kocsiba majd kirángatjuk (néha úgy megsajnálom mikor már a negyede mire hozzánk ér nincs meg, mert a kocsi csomagtartójába hagyja magát, így persze kijár a jó alapos porszívózás a kocsi csomagtartójának, de sebaj jót szórakozunk rajta). Elkezdjük feldíszíteni a lakást. Rakunk az erkélyünkre égősort, ablakokra díszeket. Tavaly például olyan disz volt az ablakon mintha egy graffitit fújnál rá, ilyen sablon volt megadva és azt kellett körbefújni. Rávolt írva hogy lehet azt ablakra fújni mert könnyen lejön. Na egy jó tanács: nem jön le könnyen! Én mikor szedtem le vagy fél órán keresztül szinte már a körmömmel kapargattam le mire lejött. Aztán mikor eljutunk a mézeskalács sütéshez, már két vagy három éve találtuk azt ki hogy ami rajta van máz mi abba rakunk ételfestéket hogy szép színesek legyenek. Aha, csak az a baj hogy mi nem vagyunk cukrászok, sőt elég távol áll tőlünk és az asztalra több ételfesték kerül mint a mézeskalácsra. De ez pont így jó :) soha nem sikerül egy normálisan "mintha most hoztam volna a cukrászdából" sütit csinálnunk, de mi ezt élvezzük, meg egész finomak is. Aztán szenteste vagy mi megyünk mamámékhoz ahol ott vannak a keresztszüleim, unokatesóim vagy ők jönnek hozzánk. Nálunk nincs olyan karácsony hogy valami ne történjen. Volt mikor majdnem kigyulladt a konyha, majd anyukám fejére a szerkényről majdnem ráesett egy olló, majd én elborultam a székkel és mindez kb. 3 perc alatt. Akkor egymásranéztünk és mindenki arcára rá volt írva hogy: senki nem nyúl most semmihez. Másik történet: 5-6 éves lehettem mikor fellöktem ajándéknyitogatás közben a fenyőfát. Annyira izgatott voltam az ajándék miatt ahogy bebújtam a fa alá és szedtem elő egyszerűen felbúrítottam... és még mennyi és mennyi történetet tudnék mondani...


 Igen! Pont ezért nevezzük a karácsonyt a szeretet ünnepének, együtt tuszkoljuk be a fát a kocsiba, együtt sütünk mézeskalácsot, együtt rontjuk el az összes elektromos berendezést vagy gyújtjuk fel majdnem a konyhát. De legalább olyanokkal vagy akik közel állnak hozzád és szeretsz! Ezért ez a szeretet ünnepe! Tudom néha már ilyen sablon dumának hangzik pedig nem az. A legfontosabb hogy a barátaiddal és a családoddal legyél. A család szó nem egyenlő a vérrokonsággal. Ezt most leszögezem.
Van az a mondás hogy:


„barátaidat te választod, a családodat nem”


Na az rendben van  hogy a barátaimat én választom (furcsa is lenne ha nem), de nekem is a legjobb barátaim szinte olyanok mintha a testvéreim lennének, a családom tagjai. A család szó az már bonyolultabb. Én abba a helyzetbe vagyok sajnos, hogy nekem az apukám korán eltávozott, majd később anyukámnak lett egy új párkapcsolata. Sőt ebből a kapcsolatból lett egy kishúgom :) Mondhat bárki bármit én nekem a nevelőapám (és nem számít hogy nem a vérrokonom), a húgom és az anyukám a családom.
 Vannak sajnálatos módon viszont olyan esetek is, hogy nem feltétlenül vagy jóba a saját rokonoddal. Én nekem van ilyen helyzetem, és nem kívánom senkinek. Meg tudom hogy nem helyes, talán majd egyszer a közeli vagy a távoli jövőben kibékülők a nagybátyámmal akivel egyáltalán nem vagyok valami jó viszonyban. Megeshet. Evvel igazából csak annyit akartam mondani, hogy a családodat azok az emberek alkotják akiket te szeretsz. Tök mindegy hogy mi folyik az ereidben ha azokkal vagy akiket jól érzed magad és pont ezért szeressétek a karácsonyt! Egy ilyen ünnep van az évben mikor tényleg összegyűltök! Nem baj ha nem tökéletes,  nálunk se az. Valószínűleg másnál se az.


 Csak üljetek le kajáljatok egyet, beszélgessetek egy jót és érezzétek jól magatokat! Ez a lényege a karácsonynak.

Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok! :)

Köszönöm ha végigolvastad! :)