tukor

Ha kimondom azt a szót (ez esetben leírom ti meg olvassátok), hogy „karácsony” mindenkinek a szeretet ünnepe a család és a nagy herce-hurca jut az eszébe.

Kétféle ember létezik: van aki nem annyira szereti ( és ezt sok embertől hallottam de valamelyest megértem) mert mindenkinek eldönteni hogy mit veszel majd futkosni utána, sütni-főzni, takarítani meg mindennek tökéletesnek kell lennie mint a filmekben. Pedig nem. Sőt ha olyan lenne mint a filmekben valószínűleg egy idő után unalmas lenne. Általában ha a saját családomból indulok ki szinte minden karácsonykor valami elromlik vagy valakivel valami történik. Igaz engem is idegesít az hogy már november közepén minden boltba ahová bemegyek talpig mindenhol égők vannak felrakva, meg karácsonyi zene… Van viszont a másik véglet, azok az emberek akik imádják a karácsonyt, a nagy sürgés-forgást az ajándékválasztást, a mézeskalács sütést, a fát kiválasztani majd hazahozni (mi minden évben szenvedünk vele hogy hogyan tuszkoljuk be a kocsiba), vagy csak egyszerűen meginni egy jó forralt bort.

Nálunk ez az egész "karácsonymizéria" úgy kezdődik, amint megjelennek november közepe tájt a boltok kirakatában az égősorok, a karácsonyi zene stb.. anyukám akkor elkezdi tervezni (majd karácsonyig 3x átvariálni) a menüsort. Nyilván a végleges, hogy mit süssünk, főzzünk köze sincs az első variációhoz mert általában az utolsó napokban dől el. De nem baj én ezt nagyon szeretem. Aztán december elején kiválasztjuk a fát ismerősöktől mielőtt még kivágják. Mindig ilyen jó 2m-es fát választunk amit persze mikor hozzuk haza olyan mintha egy kirakós lenne. Betuszkoljuk szegényt a kocsiba majd kirángatjuk (néha úgy megsajnálom mikor már a negyede mire hozzánk ér nincs meg, mert a kocsi csomagtartójába hagyja magát, így persze kijár a jó alapos porszívózás a kocsi csomagtartójának, de sebaj jót szórakozunk rajta). Elkezdjük feldíszíteni a lakást. Rakunk az erkélyünkre égősort, ablakokra díszeket. Tavaly például olyan disz volt az ablakon mintha egy graffitit fújnál rá, ilyen sablon volt megadva és azt kellett körbefújni. Rávolt írva hogy lehet azt ablakra fújni mert könnyen lejön. Na egy jó tanács: nem jön le könnyen! Én mikor szedtem le vagy fél órán keresztül szinte már a körmömmel kapargattam le mire lejött. Aztán mikor eljutunk a mézeskalács sütéshez, már két vagy három éve találtuk azt ki hogy ami rajta van máz mi abba rakunk ételfestéket hogy szép színesek legyenek. Aha, csak az a baj hogy mi nem vagyunk cukrászok, sőt elég távol áll tőlünk és az asztalra több ételfesték kerül mint a mézeskalácsra. De ez pont így jó :) soha nem sikerül egy normálisan "mintha most hoztam volna a cukrászdából" sütit csinálnunk, de mi ezt élvezzük, meg egész finomak is. Aztán szenteste vagy mi megyünk mamámékhoz ahol ott vannak a keresztszüleim, unokatesóim vagy ők jönnek hozzánk. Nálunk nincs olyan karácsony hogy valami ne történjen. Volt mikor majdnem kigyulladt a konyha, majd anyukám fejére a szerkényről majdnem ráesett egy olló, majd én elborultam a székkel és mindez kb. 3 perc alatt. Akkor egymásranéztünk és mindenki arcára rá volt írva hogy: senki nem nyúl most semmihez. Másik történet: 5-6 éves lehettem mikor fellöktem ajándéknyitogatás közben a fenyőfát. Annyira izgatott voltam az ajándék miatt ahogy bebújtam a fa alá és szedtem elő egyszerűen felbúrítottam... és még mennyi és mennyi történetet tudnék mondani...

 Igen! Pont ezért nevezzük a karácsonyt a szeretet ünnepének, együtt tuszkoljuk be a fát a kocsiba, együtt sütünk mézeskalácsot, együtt rontjuk el az összes elektromos berendezést vagy gyújtjuk fel majdnem a konyhát. De legalább olyanokkal vagy akik közel állnak hozzád és szeretsz! Ezért ez a szeretet ünnepe! Tudom néha már ilyen sablon dumának hangzik pedig nem az. A legfontosabb hogy a barátaiddal és a családoddal legyél. A család szó nem egyenlő a vérrokonsággal. Ezt most leszögezem.
Van az a mondás hogy:

„barátaidat te választod, a családodat nem”

Na az rendben van  hogy a barátaimat én választom (furcsa is lenne ha nem), de nekem is a legjobb barátaim szinte olyanok mintha a testvéreim lennének, a családom tagjai. A család szó az már bonyolultabb. Én abba a helyzetbe vagyok sajnos, hogy nekem az apukám korán eltávozott, majd később anyukámnak lett egy új párkapcsolata. Sőt ebből a kapcsolatból lett egy kishúgom :) Mondhat bárki bármit én nekem a nevelőapám (és nem számít hogy nem a vérrokonom), a húgom és az anyukám a családom.
 Vannak sajnálatos módon viszont olyan esetek is, hogy nem feltétlenül vagy jóba a saját rokonoddal. Én nekem van ilyen helyzetem, és nem kívánom senkinek. Meg tudom hogy nem helyes, talán majd egyszer a közeli vagy a távoli jövőben kibékülők a nagybátyámmal akivel egyáltalán nem vagyok valami jó viszonyban. Megeshet. Evvel igazából csak annyit akartam mondani, hogy a családodat azok az emberek alkotják akiket te szeretsz. Tök mindegy hogy mi folyik az ereidben ha azokkal vagy akiket jól érzed magad és pont ezért szeressétek a karácsonyt! Egy ilyen ünnep van az évben mikor tényleg összegyűltök! Nem baj ha nem tökéletes,  nálunk se az. Valószínűleg másnál se az.

 Csak üljetek le kajáljatok egyet, beszélgessetek egy jót és érezzétek jól magatokat! Ez a lényege a karácsonynak.

Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok! :)

Köszönöm ha végigolvastad! :)

Tudom.. Tudom.. Az élet: „élő szervezetek létezési módja”- mondja ezt a Wikipédia. De ez tényleg  így van? Kicsit tekintsünk el a különböző fizikai és kémiai magyarázatoktól. Én személy szerint nem feltétlenül tudom megmagyarázni mi is ez… Gondolj bele, megszületünk aztán most élünk majd meghalunk… De miért? Miért pont ezen a Földön születtünk? Az emberi agynak szinte lehetetlen felfognia mekkora is az univerzum. A Föld olyan mintha csak egy porszem lenne a sivatagban. Simán (sőt szerintem biztos) elképzelhető hogy valahol máshol is vannak emberszerű lények (és nyugi nem ilyen zöld kis emberszerű lényekre gondolok, bár kitudja..). Folytatom, miért pont ebbe az országba születtünk? Miért nem pl. Amerikába? Vagy Brazíliába? Ez csak két ország a sok közül… Bárhova születhettünk volna.. Mi célból születtünk meg? Megszületsz jársz esetleg bölcsibe, oviba, iskolába majd munkába aztán szépen lassan eljutsz a nyugdíjas évekig (már aki szerencsés és eljut odáig). Miért pont ezek közé az emberek közé akiket családunknak és barátainknak hívunk mikor még van 6-7 milliárd ember a Földön. De akár azt a kérdést is feltehetném miért most? Miért nem száz évvel ezelőtt? Vagy akár ehhez a naphoz képest 10 év múlva. Valami célból mi megszülettünk ott ahol és élünk egy remélhetőleg boldog életet. Számomra ezt jelenti az a szó hogy: megmagyarázhatatlan. Akárhogy is próbálok rájönni miért van minden úgy ahogy, nem tudok.. Talán ez a sorsom és majd egyszer megkapom rá a választ… vagy nem.. de akárhogy is legyen, nektek is csak azt tudom tanácsolni hogy, élvezzétek ki az életet, s éljetek boldogan. Csináljátok azt amit szeretnétek. Adjatok valami értelmet a megmagyarázhatatlannak. 

 Lehet sokan megtapasztaltátok már (ahogy én is) hogy nem kell feltétlenül mindenkire hallgatnod. Úgy értem persze legyenek olyan emberek az életedbe akikre hallgatsz. Engem régebben rengeteget piszkáltak mert más voltam mint a többiek. Főképpen általános iskolában volt ez igaz. Nyilván először ezek most már kicsit idősebb fejjel nézve gyerekes dolgok voltak akkor. De ha mindenkire hallgatok hogy így változzak meg, úgy változzak meg akkor, most nem lennék olyan amilyen. Lehet hogy egy teljesen más ember lennék, de az nem én lennék. Én úgy érzem jól magam ahogy vagyok. Nektek is mérlegelnetek kell,  hogy ha valaki azt akarja hogy változz meg, te megszeretnél-e vagy nem.. és  ha megváltozol önmagad maradsz-e? A mai világban (főképpen a tizenéveseknél) viszont ha egy kicsit is más vagy mint a többiek akkor a társadalom kirekeszt. Erre az aki lehet egyedi akar lenni (pl: nem hallgatja az új típusú zenéket hanem régebbieket szereti, nem dohányzik, nem iszik annyi alkoholt hogy éppen hogy csak valahogy hazakerül, de elég annyi is hogy csendesebb és nem szeret annyit beszélni) rosszul érzi magát és olyan lesz mint a többiek. De nem szabad az ilyen típusú „kritikákra” hallgatni. Egy kritika akkor jó ha építő jellegű. Inkább azokra az emberekre hallgass (és lehetsz itt akár hány éves) akik fontosak neked. Akikbe megbízol.  Akikről tudod hogy csak segíteni akarnak neked. Ezek az emberek főképpen a családod tagjai, igaz barátaid ( nem minden barát igaz barát…) Ők fognak neked jó tanácsot adni . Nyilván nem kell mindent betartani amit mondanak de ha ők mondanak valami „kritikát” akkor azt érdemes átgondolni és esetleg ha gondolod megfogadni.. Nem azt mondom evvel hogy azok az emberektől akik nem ide tartoznak  (hozzád közel állókhoz) ne fogadj meg tanácsot, hallgasd meg őket is… Csak a mai világban nem biztos hogy jó az neked ha mindent megfogadsz. Maradj önmagad! Ne változtass magadon senki kedvéért csak ha TE akarsz változni akkor.. Én egyszer belecsöppentem ebbe.. Mások hatására eléggé negatív irányba változtattam magamon és nem voltam önmagam, meg nem is éreztem magam jól, de szerencsére ott voltak a máig is nagyon jó barátaim akikre hallgattam, mert ők megmondták hogy ez így nem lesz jó.. Mindenki elfog mellőled menni.. és igazuk volt.. Szerencsére ők sokat segítettek nekem akkoriban is és a mai napig is hálás vagyok érte. Gondold meg kiben bízhatsz meg, és azt csináld ami jólesik! 

  Te hogyan jellemeznéd magad? Tudod én mit mondok? Ha rám nézel, egy barnahajú barnaszemű nem olyan magas lányt látsz magad előtt, akit nem feltétlenül nevezhetsz szépnek, de úgy különösebben annyira csúnyának sem. Egy átlagos lány akinek nincsenek olyan jó márkás, divatos ruhái. Egy olyan lány aki imádja a zenéket és a sorozatokat, szeret rajzolni és a barátaival lenni. Nem feltétlenül látod rajta hogy mosolygós inkább mondanád határozottabbnak, viszont ennek nincs sok valóságalapja hisz ő az aki nem nagyon találja még a helyét ebben a világban.
  Nem tudja hogy mi lesz számára a jövő, hogy lesz-e szép háza, jó állása, férje, gyermeke stb. De igazából ő nem kíván mást csak azt hogy egy boldog élete legyen…Ő olyan aki ha belenéz a tükörbe azt látja maga előtt,  hogy mióta megszületett csak szívatja az élet és rosszabbnál rosszabb dolgok történtek vele, DE és ez ami a legfontosabb, hogy bármi történjen képes volt talpra állni.
  Ha belenézel a szemébe látni fogod rajta, hogy történhet bármi ő nem fog feladni semmit, és küzd még el nem éri az álmait. De ne higgyétek hogy olyan nagy világuralomra törő vagy világmegváltó álmai lennének, csak egyszerűen boldog akar lenni…Itt felteszem a kérdést: Kit nevezel te boldog embernek? Esetleg arra gondolsz hogy mindene megvan ami az élethez kell vagy még sokkal több is? Valamint semmi gondja sincs az életbe? Lehet hogy ez lenne a legjobb, hisz mindenki ezt akarná, de lehet hogy mégsem… Gondolj bele sokáig élveznéd ezt, de egy idő után megunnád. Kell az életbe mindig egy kihívás és nem nagyon valószínű hogy olyan történjen veled hogy semmi gondod sincs, legfeljebb annyira jól érezed magad hogy nem nagyon veszed észre a rosszat. Engem már annyian piszkáltak, annyi mindent átéltem és annyira megtanultam értékelni az életemet és mások életét, hogy egyszerűen megpróbálok a negatív dogokra a legkevesebb figyelmet fordítani. Minden embernek inkább őrülnie kéne hogy kapott egy életet és csak rajta múlik, mit fog vele kezdeni. Rajtad áll minden. Én tényleg csak annyit akarok hogy jól érezzem magam, de igazából csak rajtam múlik hogy mennyire akarom az életemet jó irányba terelni és kiszűrni a rosszabb dolgokat. Mi is a boldogság? Nem olyan mint amit sokan képzelnek mert tényleg minden jóban van valami rossz, ahogy ez igaz fordítva is.. Minden rosszban van valami jó, és minden rosszat valami jó követ. Én nem azt akarom hogy semmi bajom ne legyen, csak annyit hogy mosolyogva keljek fel, és legyen miért felkelnem nap mint nap. Legyen miért élnem! Tudom velem történhet bármi én átvészelem, mert erős vagyok és hiszek magamban, és ez a legfontosabb, saját magadba higgyél mindig.